Ugrás a fő tartalomra

Interjú Lylia Bloom írónővel! :)

Sziasztok! A mai napon Lylia Bloom írónővel olvashatjátok az interjúmat! .)

1.Honnan jött az első történeted ötlete? 
Az első megjelent könyvem, az Ellopott életek ötlete a „valóságból” jött.
Nagyon sokszor mondták a korábbi történeteimre, hogy túl rózsaszínek, túl szépek. Emiatt akartam egy olyan regényt írni, ami messze nem rózsaszín, és alapötletnek a kényszerített prostitúció ugrott be. Ebből jött végül a történet.

2. Hány éves korod óta írsz?
Tizenhat évesen kezdtem le is jegyezni az addig csak a fejemben lévő rövidke történeteket.

3.A saját életedből is merítettél dolgokat?
„Nagy” dolgokat nem szoktam a saját életemből meríteni, de apróságokat akaratlanul és észrevétlenül is bele szoktam csempészni a történetekbe. Például, egy-egy szereplő azokat a dolgokat szereti, amiket én, az a véleménye egyes dolgokról, mint nekem. Ez legtöbbször nem is tudatos, csak 
visszaolvasásnál, javításnál tűnik fel, hogy egyeznek a valósággal.

4.Melyik a kedvenc részed a saját könyveidből?
Nincsenek kedvenc részeim egyik könyvemben sem. Vannak ugyan olyanok, amiket szívesebben írtam, olyanok is, amik kevésbé estek jól, de egyetlen kedvenc részt egyik könyvemből sem tudnék kiemelni
.
5. Az írás a napodnak hány százalékát teszi ki?
Erre nehéz válaszolni. Van, amikor csak épphogy pár mondatot írok, máskor órákat töltök a történetekkel. Attól függ, mennyire marad időm rá a család, a háztartás, a gyerekek (ás általában a munkám) mellett.


6.Lesz következő regényed? Ha igen, lehet már róla tudni valamit?
Természetesen lesz. Nem is tudom elképzelni, hogy ne írjak. Már van egy kész történetem, ami épp javítás alatt áll. Egyelőre annyit árulhatok el, hogy a Védtelenülhöz hasonlóan ez is magyar környezetben játszódik, magyar szereplőkkel. Fiatalokról szól, akik megküzdenek a saját problémáikkal.

7.Ki a kedvenc szereplőd a saját könyvedből?
Erre ugyanúgy nincs válaszom, mint ahogy kedvenc részt sem tudtam választani. Szeretem a főhőseimet, mindegyiküket másért, és mindannyian a szívemhez nőnek írás közben.