Ugrás a fő tartalomra

Kamila Shamsie:Istent a kőben [Értékelés]

Sziasztok! A mai napon Kamila Shamsie:Istent a kőben című könyvéről olvashatjátok a véleményemet! Köszönöm a kiadónak,hogy elolvashattam!


Fülszöveg:
Ritkán ​áll módunkban a történelem egy adott szakaszát két ennyire ellentétes nézőpontból szemügyre venni. A nagy háborúban Kajjum a brit hadseregben harcol, de megsebesül, egyik szemét elveszítve hazatér, és az indiai erőszakmentes mozgalom híve lesz. Vivet eleinte csak a régészet és főleg a vonzó Tashin bej érdekli, de ahogy a történet eseményei sűrűsödnek, egyre jobban megérti és képviseli azt a nézetet, hogy egymás kultúráját tisztelni kell, védeni, akár a saját kultúránk ellenében is. A világ éppen attól lesz élhető hely, ha a különbségek nem ellentét forrásai, hanem a közös kincsestár egyformán felbecsülhetetlen darabjai.
A történet Törökországban kezdődik az I. világháború előtt, és az indiai Pesavár városába érkezünk meg. Ez a Pesavár, Shamsie városa csupa élet, lüktető szíve a bazár, a „Mesélők utcája”, ahol a pastu történelem íródik a gyakran inkább másra figyelő közönség szeme láttára.
A történet csúcs- és gócpontja az 1930. április 23-i tömeggyilkosság a Mesélők Bazárjában. Négyszáz embert lőttek agyon, a vértelen és fegyvertelen ellenállás itt vált országos mozgalommá, mikor zavargástól tartva megtagadták a várostól, hogy tisztességgel eltemethesse halottait.
Az Istent a kőben magával ragadó történet barátságról és árulásról. Világ körüli utazás elbukott és leigázott birodalmak szívébe, emlékeztető, hogy mindannyiunknak megvan a helyünk a történelem káoszában, és hogy milyen sok minden veszett el, de nem merülhet feledésbe sosem.
A huszadik század első felében járunk, de visszanyúlunk a perzsa Dáriosz idejébe, a régészek egy abból a korból fennmaradt, csodálatos fejéket keresnek. Az indiai Kajjum és az angol Viv két szálon futó, össze-összetalálkozó ikertörténete mégsem csak a szépirodalmi igényű forrásmunkák palettáját gazdagítja. Barangolunk Pesavárban, járunk a Mesélők utcáján, hallunk versbe szedett legendás történetet, látjuk a piacot, az írástudók asztalait, a tiltott házak hölgyeit, tanúi leszünk emberi sorsoknak, gyerekek tudásért, nők emberi jogokért folytatott küzdelmének. És annak is, hogyan vonulnak ki az országból a brit katonák az erőszakmentes mozgalom híveinek lemészárlása után. Figyeljük a pakisztáni nemzeti hőst, a határvidék Ghandiját, aki nem akarja, hogy Pakisztán önálló állam legyen, mert fontosabbnak tartja, hogy India egységes maradjon. Érezzük a piac fűszeres illatát, az olajfákkal párbajozó szellőt.

Könyvről:

Író:Kamila Shamsie
Kiadó:Tarandus
Kiadási Év:2016
Oldalszám:342

Értékelés:

Aki szereti Indiát és történelmét, mindenképpen olvassa el Kamila Shamsie könyvét!
A történet két részre tagozódik. Az első felében megismerkedünk szereplőinkkel.
Vivian Rose Spencer angol úrilány, aki rajong a régészetért. Apja barátja Tahszin bej szárnyai alá veszi a fiatal lányt és az illendőség határain belül segíti hobbija gyakorlásában. 1914-t írunk, tehát még más erkölcsi normák vannak, mint manapság. Nem megszokott, sőt elitélendő, hogy fiatal jóhírű hölgyek egyedül, illetve női kísérő nélkül utazzanak, pláne világot fedezzenek fel. Vivian pedig ilyen lány.  Csak a régmúlt érdekli, na meg Tahszin bej, bár ezt még magának sem meri bevallani. Egy közös régészkedés után azonban már pontosan érzi, hogy kapcsulatuk nem csak munkakapcsolat. A munka során Vivian egy fontos felfedezést tesz, így a régészek közt is nevet szerez magának.
A munkát azonban be kell fejezni: kitőrt a háború... A tanítvány és tanára csak leveleken keresztül érintkezhet. A férfi azonban csak nagy sokára ír egyetlen levelet a lánynak . Ebben megemlíti , hogy következő uticélja Pesavár. Reméli, találkoznak ott.  Spencer kisasszony időközben önkéntes nővérnek áll Londonban de már teljesen kimeríti mind fizikálisan, mind mentálisan a sok szomorúság. Így a  levél a legjobb időben jön. Édesanyja hathatós segítségével eljut Pesavárba ahol támogatókat talál- kell is találnia, hiszen még mindig egy fiatal lány aki  egyedül él, és ez nem helyes. És várja a háború végét  , illetve szerelme felbukkanását.
Másik  két főszereplőnk egy pastun család két férfi tagja. Két fivér. Mindketten kapcsolatba kerülnek az angol nővel, bár ezt sokáig nem tudját.
Megismerjük az angol kolónia mindennapjait. A helyiek körülményeit, életét, gondolkodás módját. A mesés keletet. Aztán még valamit megtudunk, ami haza viszi Angliába a lányt.
Második részben már 1930-t írunk. Vivian Rose Spencer egy levél hatására vissza megy Pesavárba....
Éppen azon a napon érkezik, amikor a békésen gyülekező helyieket lemészárolják a helyi angol katonák.... Mindhárman a közepébe csöppennek az eseményeknek...
Hogy élik meg szereplőink mindezt, és a helyiek akik nem is értik mi történt? És az angolok akik ott éltek eddig? És a helyi vezetők? Milyen kegyetlenek voltak a túlélőkkel? Olvassátok el! érdemes!

Izgalmas, érdekes! Sosem hallottam még erről a napról eddig. Borzalmas lehetett! Mivel szeretem a történelmi írásokat, pláne értékelem az ilyen könyveket.
Reális, nem rózsaszín regény! Bátran ajánlom a keményebb, mélyebb tartalmú írások kedvelőinek és azon belül is  India történelmét kedvelőknek !
Köszönöm  Tarandus Kiadónak a remek könyvet !