Ugrás a fő tartalomra

Szilágyi Heléna:Ahol a part szakad Értékelés

Sziasztok! A mai napon Szilágyi Heléna:Ahol a part szakad című könyvéről olvashatjátok a véleményemet! Köszönöm az írónőnek,hogy elolvashattam a könyvet!

Fülszöveg:

Milyen félemberként nevelkedni és élni egy olyan világban, ami folyton kivet magából? Átélni a kamaszkor egyébként is képlékeny, akadályokkal teli korszakát úgy, hogy mindvégig azt érzed, neked már rég nem itt lenne a helyed? Csak figyeled a többieket, az életteli embereket, míg te úgy érzed, hogy ott állsz, ahol a part szakad. 
Írisz ilyen világban él. 
Egy ikerpár tagjaként látta meg a napvilágot, de a hatodik szülinapját már egyedül ünnepelte. Elvesztve lelke felét, igyekszik újra kiegészíteni önmagát, próbálkozásai során pedig láthatjuk, hogyan ér véget egy örökre szóló barátság, teljesedik be egy reménytelen szerelem és veri le a láncait egy folyton megfelelni vágyó gyermek.







Könyvről:

Írónő:Szilágyi Heléna
Kiadó:Colorcom Media
Kiadási Év:2016

Értékelés:

Tetszik a könyv borítója. Tetszik , hogy az írónő Szilágyi Heléna , maga tervezte azt. És tetszik Írisz története.
Igazi kamasz-panasz. Saját magunkról olvasunk. Persze nem mindenki olyan, mint a fóhős, de mindenféle embergyerek megtalálható a történetben. A menők,  suták, az okosak, a zsenik, a nehezen kezelhetők, az átlag, szóval tényleg mindenki ott van. Nagyon sok tini problémát vonultat fel a regény folyamán az író.Így aztán mindenki megleli azt, ami őrá is vonatkozik. És mindenki azonosulhat valakivel és miközben sajnálja magát a baja miatt , rájöhet, hogy nincs egyedül ezzel, mert számtalan "baj-társa" van. Valószínüsítem, hogy főként ez is a könyv célja. Hogy segítsen, hogy átsegítsen bennünket ezen a nem könnyű időszakon. Szerintem nem ártana elolvasni korosztályom minden tagjának  / jó ne kívánjunk lehetetlent / legalább is sokuknak jót tenne. Én mindenesetre melegen ajánlom fogyasztásra.
A szereplők közt vannak szimpatikusak és kevésbé azok. Szabina egy dög. A barátnők legrosszabb és legbunkóbb fajtájából. Önző, egoista, érdekember. Hiába szép és okos, akkor is utálatos. A későbbiekben megismert Kincső és Teodóra viszont nagyon szimpik. Igazi tinik. Hol boldogok, hol meg nem azok , de a mindkét állapotukban törődnek a másikkal és normálisan , minden szélsőség nélkül élik diákéletüket. Norbi is bejött. Szerettem ahogy rajong Íriszért és némán szereti, mindenben támogatja és mindig ott volt amikor kellett, bár nem értem , hogy hogy lehetett ezt nem észrevenni és értékelni. De ha jobban belegondolok ez így természetes, mert valljuk be ószintén, hát nem mindig az kell aki után révedezve bámulhatunk, mégha az egy beképzelt  hülyegyerek is.? Lényeg, hogy  menő legyen. Szegény nem atomzsír, de kedves és segítőkész palik csak későbbi éveink során lesznek értékelve , amikor már rájöttünk, hogy a menőség nem minden esetben jár együtt a jellem-menőséggel. Persze mondanom sem kell, hogy Írisz is így van ezzel. Joakim a sztár. Ő a helyi istenkirály akiért  minden helyi népszerű és  kevésbé trendi lány is a nyálát folyathatja. Van akit aztán szóra , mást csókra megint mást meg szóra sem méltat az alfa-hím. A látszat persze csal. Majd megtudjátok mennyire.!!!  A főhőstől mindenesetre néha nagyon ideges tudtam lenni. Mert oké, hogy nem könnyű a helyzete, de ez a "mindenki belém rúghat , én meg csak hagyom és csendesen elvonulok , hogy ne is zavarjalak benneteket, de ha kellek , persze azonnal itt vagyok " állapot, hát ez nagyon dühítő! Erről mindenkinek azonnal le kellenne szoknia!!!!! Még szerencse , hogy Íriszünk is évek alatt rájött, ,hogy mekkora egy hülyeség ez. Senki nem köszöni meg a mártíromságok, csak és kizárólag magunkkal szúrunk ki ,ha hagyjuk hogy mindenki azt tegye velünk, amit akar. Legyen az barát, barátnő , tanár vagy épp szülő. Merjünk magunk lenni!!! és ha úgy van , igen is merjük kinyitni a szánkat. Mindenhol. Magunkért. Azért , hogy olyanokká válhassunk, amilyenekké válni szeretnénk. És nekem ez a könyv ezt sugallta. Olvassátok el !!

 Köszönöm Szilágyi Helénának a könyvet! jó volt ! és lenne egy kérdésem ,: Mennyi volt a regényben a személyes tapasztalat, mert nekem valami nagyon azt súgja, hogy sokat merített saját életének ezen szakaszából az Írónő...