Sziasztok! A mai napon Amy Ewing.A Fehér Rózsa című könyvéről olvashatjátok az értékelésemet! Köszönöm a Maxim Kiadónak,hogy elolvashattam! :)
Fülszöveg:
Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének
palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek
kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem
érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki
ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő
zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk
magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a
királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb
barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában
találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő
veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet,
hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő
feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.
Könyvről:
Írónő:Amy Ewing
Kiadó:Maxim Kiadó
Kiadási Év:2016
Oldalszám:304
Értékelés:
Mivel a trilógia első részét nagyon szerettem így,nyilvánvaló volt,hogy a folytatását is elolvasom,ráadásul izgatott és kíváncsi voltam,hogy eljutnak e a célig a szereplők.
Az első részben megismerhettük a főszereplőt Violettet és az Ékkövet,most pedig már nem az Ékkő világáról hanem Violett,Ash és Raven meneküléséről volt inkább szó,és magáról a Fehér Rózsáról.
Cseppet sem volt izgalom mentes a könyv,hiszen a menekülésük közben sok új emberrel ismerkedtek meg,de sosem tudhatták igazán,hogy ki a barát és ki az ellenség. Egyedül a fekete Kulcs nevű társaságban bízhattak meg,akiknek az a célja,hogy megdöntsék a királyi hatalmakat.Végül a 3 fiatal Sil-nél talál menedékre,aki régen az Ékkőben élt helyettesként,és pontosan tudja,hogy milyen fizikai és lelki szenvedésen mentek keresztül azok akik az Ékkőben éltek. Sil mindent elkövet,hogy megmutassa Violettnek,hogy mire képes az erejével,és,hogy sokkal több pusztán egy helyettesnél.
A Fehér Rózsa merő izgalom volt,egy pillanatig sem tudtam unatkozni,az olvasása közben,hiszen mindig történt valami izgalmas.A történetet onnan folytathatjuk ahol abbamaradt. Az első rész sokkal romantikusabb ,mint a második rész,de ezt egyáltalán nem bántam.
Akik egyértelműen feldobták a könyvet,azok a mellékszereplők voltak. Az egyik kedvenc szereplőm Garnet lett aki sokat változott az előző rész óta,és szerencsére pozitív változáson ment keresztül. Ráadásul mindvégig segíti Violettéket,még ha ezzel a saját anyja ellen játszik is. Kifejezetten tetszett a Garnet Raven páros,remélem a jövőben sokat olvashatunk még róluk.Raven-t az egész történet alatt nagyon sajnáltam,hogy milyen szörnyű dolgokon ment keresztül,de szerencsére Violett ott volt neki,és segített amiben csak tudott. Violett személyisége sokkal megnyerőbb volt,mint az előző részben,sokkal inkább megmutatta a valódi oldalát.A fő pasi szereplőt Asht-azonban még mindig nem kedveltem meg annyira,valahogy nem érzem,hogy összeillik Violettel. Ami szimpatikus volt,hogy végre megismerhettük a fiú történetét is közelebbről. Az nagyon izgalmas volt,hogy Ash-ne sokkal jobban kellett figyelnie,arra,hogy a menekülés közben ne vegyék észre mint a többieknek. Hiszen a fiút folyamatosan keresték a katonák,mert mindenki úgy tudta,hogy megrontotta Violettet,természetesen ez nem volt igaz,csak a Tó Hercegnője állította ezt.
A könyv utolsó sorait már könnyezve olvastam,és amikor a végére értem,nem hittem el,hogy megint ilyen függő véggel zárul a történet, Remélem az utolsó részben már mindenre választ fogunk kapni,és egy befejezett történetet kapunk,és mondjuk lehetne hosszabb is,hiszen ez a rész szerintem elég rövidre sikeredett. Minden hibájával együtt,biztosan állíthatom,hogy beleszerettem!!
Fülszöveg:
Violet Lasting rabságban és elnyomásban él a Tó Hercegnőjének
palotájában, míg fény nem derül viszonyára Ashsel, a királyi hölgyek
kísérőjével. A szerelmeseknek így menekülniük kell. Egy pillanatra sem
érezhetik magukat biztonságba, hiszen nem tudhatják, ki barát, ki
ellenség. Útjuk során azonban egyre világosabbá válik, hogy az Ékkő
zsarnoksága egy felkelés felé sodorja a Magányos várost. Rá kell bízniuk
magukat a Fekete Kulcsra, egy titkos társaságra, aminek eltökélt célja a
királyi családok uralmának megdöntése. Ash, Violet és legjobb
barátnője, Raven mindentől távol, egy erdei tanyán, a Fehér Rózsában
találnak menedékre. Itt él Sil, aki régen maga is az Ékkő rabja volt. Ő
veszi pártfogásába a fiatalokat, és nemcsak arra döbbenti rá Violetet,
hogy hatalmas erő birtokában van, hanem arról is meggyőzi, hogy az ő
feladata lesz, hogy vezesse a lázadókat.Könyvről:
Írónő:Amy Ewing
Kiadó:Maxim Kiadó
Kiadási Év:2016
Oldalszám:304
Értékelés:
Mivel a trilógia első részét nagyon szerettem így,nyilvánvaló volt,hogy a folytatását is elolvasom,ráadásul izgatott és kíváncsi voltam,hogy eljutnak e a célig a szereplők.
Az első részben megismerhettük a főszereplőt Violettet és az Ékkövet,most pedig már nem az Ékkő világáról hanem Violett,Ash és Raven meneküléséről volt inkább szó,és magáról a Fehér Rózsáról.
Cseppet sem volt izgalom mentes a könyv,hiszen a menekülésük közben sok új emberrel ismerkedtek meg,de sosem tudhatták igazán,hogy ki a barát és ki az ellenség. Egyedül a fekete Kulcs nevű társaságban bízhattak meg,akiknek az a célja,hogy megdöntsék a királyi hatalmakat.Végül a 3 fiatal Sil-nél talál menedékre,aki régen az Ékkőben élt helyettesként,és pontosan tudja,hogy milyen fizikai és lelki szenvedésen mentek keresztül azok akik az Ékkőben éltek. Sil mindent elkövet,hogy megmutassa Violettnek,hogy mire képes az erejével,és,hogy sokkal több pusztán egy helyettesnél.
A Fehér Rózsa merő izgalom volt,egy pillanatig sem tudtam unatkozni,az olvasása közben,hiszen mindig történt valami izgalmas.A történetet onnan folytathatjuk ahol abbamaradt. Az első rész sokkal romantikusabb ,mint a második rész,de ezt egyáltalán nem bántam.
Akik egyértelműen feldobták a könyvet,azok a mellékszereplők voltak. Az egyik kedvenc szereplőm Garnet lett aki sokat változott az előző rész óta,és szerencsére pozitív változáson ment keresztül. Ráadásul mindvégig segíti Violettéket,még ha ezzel a saját anyja ellen játszik is. Kifejezetten tetszett a Garnet Raven páros,remélem a jövőben sokat olvashatunk még róluk.Raven-t az egész történet alatt nagyon sajnáltam,hogy milyen szörnyű dolgokon ment keresztül,de szerencsére Violett ott volt neki,és segített amiben csak tudott. Violett személyisége sokkal megnyerőbb volt,mint az előző részben,sokkal inkább megmutatta a valódi oldalát.A fő pasi szereplőt Asht-azonban még mindig nem kedveltem meg annyira,valahogy nem érzem,hogy összeillik Violettel. Ami szimpatikus volt,hogy végre megismerhettük a fiú történetét is közelebbről. Az nagyon izgalmas volt,hogy Ash-ne sokkal jobban kellett figyelnie,arra,hogy a menekülés közben ne vegyék észre mint a többieknek. Hiszen a fiút folyamatosan keresték a katonák,mert mindenki úgy tudta,hogy megrontotta Violettet,természetesen ez nem volt igaz,csak a Tó Hercegnője állította ezt.
A könyv utolsó sorait már könnyezve olvastam,és amikor a végére értem,nem hittem el,hogy megint ilyen függő véggel zárul a történet, Remélem az utolsó részben már mindenre választ fogunk kapni,és egy befejezett történetet kapunk,és mondjuk lehetne hosszabb is,hiszen ez a rész szerintem elég rövidre sikeredett. Minden hibájával együtt,biztosan állíthatom,hogy beleszerettem!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése