Interjú Kalapos Éva írónővel! :)

Sziasztok! A mai napon Kalapos Évával olvashatjátok az interjúmat! :)

1.Honnan jött az első történeted ötlete?

Hű, ha én arra emlékeznék, mármint konkrétan a legelső történetre… nagyon régen volt, még általános iskolás voltam, és nyilván valami szerelmes sztori lehetett, azokat mindig imádtam. Az első olyan történet, amiből novella is lett, a nagypapám haláláról szólt, ezzel megnyertem egy pályázatot a gimiben. Az első nyomtatásban megjelent szövegem vers volt, és a szüleim ihlették, a DAC pedig, az első könyvem a saját középiskolás emlékeimből nőtt ki. De bármiből lehet szöveg, tényleg bármiből.

2. Hány éves korod óta írsz?

Szerintem azóta, amióta csak fizikailag képes vagyok rá, tehát kb. ötéves korom óta. Különös is, hogy az irodalommal csak viszonylag későn kezdtem foglalkozni, mert ha visszagondolok, mindig írásban fejeztem ki magam (vagy dalban, és szerencsére bizonyos fokig ez is megmaradt). Írtam, ha boldog voltam, ha szerelmes, ha utáltam valakit, ha bántottak, mindig. És akkor is írtam, ha nem történt semmi, akkor meg a semmiről.

3.A saját életedből is merítettél dolgokat?

Persze, ahogy szerintem mind tesszük, bár nem közvetlenül. Egy valóban megtörtént eseményt nem is lehet leírni pontról pontra, leveti magáról a papír, legalábbis én ezt tapasztaltam. Minden szövegemben jelen vagyok, de a saját élményt elbújtatom a szövegtestben.

4.Melyik a kedvenc részed a saját könyvedből?

Huh, remek kérdés, nem tudom megválaszolni. Mindig azok a kedvenc részeim, a kedvenc írásaim, amikben sikerül megvalósítanom, amit akartam – más kérdés, hogy elégedett soha nem vagyok semmivel. Mindig úgy érzem, több energiával, több idő alatt, nagyobb odafigyeléssel jobb lehetett volna, de arra is elég hamar rájöttem, hogy – Lengyel Péter szavaival élve – egy könyvet nem lehet befejezni, csak félbehagyni.

5. Az írás a napodnak hány százalékát teszi ki?

Érdekes ez: bizonyos szempontból aszketikus szerző vagyok, bizonyos szempontból egyáltalán nem. Nem írok minden nap, ha viszont meglódulok, addig verem a billentyűzetet, míg rám nem sötétedik, és az aktív periódusokban nem múlhat el nap írás nélkül. De muszáj volt rájönnöm arra is, hogy kellenek időszakok, amikor élni, töltődni tud az ember, összegyűjteni, amit utána ki akar adni magából. Szóval nincsenek kőbe vésett szabályaim.

6.Lesz következő regényed? Ha igen, lehet már róla tudni valamit?

A DAC hatodik, egyben befejező része áprilisban, a Könyvfesztiválra jelenik meg, utána pedig szeretnék elkezdeni dolgozni az első felnőtteknek szóló regényemen. Persze az hosszabb idő alatt készül majd el, de muszáj belekezdenem, mert már nagyon feszít belülről a téma, szeretne lassan napvilágot látni.

7.Ki a kedvenc szereplőd a saját könyvedből?

Egy újabb millió dolláros kérdés, amire nem tudok felelni. ☺ Mindig más, a magam módján
mindenkit szeretek. Mondjuk a Massza Patrikja azért volt különleges a számomra, mert főbb
vonásaiban az öcsémről mintáztam, de a DAC-osokat is mind nagyon bírom, külön-külön és
együtt is. Szeretnem és értenem kell a szereplőimet, hogy cserébe hajlandóak legyenek életre kelni
nekem - ez egyfajta véd- és dacszövetség.