Sziasztok! A mai napon Ania Ahlborn:Vértestvérek című könyvéről olvashatjátok az értékelésemet!
Köszönöm az Agave Kiadónak,hogy elolvashattam!
Fülszöveg:
Az Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos,maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.
Írónő:Ania Ahlborn
Kiadó:Agave
Kiadási Év:2016
Oldalszám:256
Értékelés:
A könyv olvasása közben számtalanszor jutott eszembe, hogy ezekkel a történetekkel az a baj, hogy ha valami " beteg agy "olvassa vagy filmben látja , remek ötleteket meríthet belőlük. És ez félelmetes.!!!
A könyv jó, a maga műfajában is lehengerlő, Pszichopata lények pszichopata élete. Lények, mert hogy embereknek nem nevezném őket /kisbetűvel/ az biztos. De állatoknak sem ,mert azok sem tesznek egymással ilyeneket , pláne nem élvezetből. Szóval marad a " lények" megnevezés.
A story alapja a fülszövegből kiderül. Egy család történetét olvashatjuk , de ez a család " full kettyós". Senki sem normális. Ki így, ki úgy csúszott félre az idők folyamán. Ki kevésbé, ki nagyon nagyon.
Hogy ,hogy is alakul az életük, azt a legkisebb fiú, Michael szemszögéből tudjuk meg leginkább, de pár fejezet Reb-ről szól egy kívülálló meséló előadásában. Innen derül ki, hogy Rebelt/milyen találó név lenne, ha valóban merne lázadni/ mi is motíválja tetteiben amikről eszem ágában sincs még csak halvány célzást sem tenni, mivel minden tettének jelentősége van. "Vannak dolgok , melyeket csak utólag értünk meg "-mondja egyik szereplő. Na ez itt is áll. Kezdve a címmel... Szóval nagyon vigyázok , hogy semmit sem áruljak el. Jó egy kicsit... Van benne még szerelem is. No ezt sem köszönjük meg!
A könyv háromnegyedénél már számítani lehet a végkifejletre, DE! nem azt fogjuk kapni, nem ám!! Sokkal jobb. vagyis rosszabb.... Viszont szerintem nem horror a történet. Szerintem sokkal inkább lélektani thriller. Bár a jelenetek rendesen ki vannak dolgozva, minden véres részlet előttünk pereg, így közben ebédszünetet sem tartottam. Nem volt étvágyam. vagyis elment....Ennek ellenére mégsem éreztem , hogy feleslegesen sokkolna az Írónő a család hobbijának aprólékos leírásával.Minden esetre volt, hogy le kellett tennem a könyvet és azt mondtam Anyám! Most elég!
Nagyon tetszett , bár most inkább valami könnyedebb történetet fogok olvasni az biztos.
Jók voltak a szereplők jellemzései, , sokat megtudtunk a multjukból is, de pont ezzel kapcsolatos az az egy dolog amit hiányoltam, hogy tudniillik, marhára érdelne, hogy Mama hogy jutott el idáig.? Mert az, hogy nehéz gyerekkora volt, az számomra nagyon kevés. Itt belemehetett volna jobban Ania Ahlborn az okokba. Rayről egyértelműen kiderül, az apára is lehet következtetni, de a legszadistább szereplő miértje szerintem nem kidolgozott. És az egyik fontos sugallata a könyvnek számomra, hogy felmentést adhat e emberek szörnyűséges tetteire , hogy őket is bántotta valaki valamikor ... Az írónő nem válaszolja meg a fenti kérdést minden olvasójára rábízza a döntést..
A lényeg, hogy a könyv jó!!!!. Abszolute profi. Sokkoló pedig semmi olyan nincs benne , amit máshol ne olvashattunk volna, néha gusztustalan, de nagyon lehengerlő, végig izgalmas, szadista, véres, és elgondolkodtató. Mert a hírekben manapság nagyon sokszor hallunk hasonlóan nem normális történekről hírt. És ezek nem kitalált storyk , vagy legalább is valaki már megvalósította őket.
És sosem szeretnék erdei sétáim során egy mindentől elzárt házra bukkanni..............Soha!!!
Köszönet az Agave Kiadónak a könyv megjelentetéséért!..
És tessék Nektek egy kis zene hangolódni a könyvre, ugyanis Cure száma többször szerepel a regényben.
Köszönöm az Agave Kiadónak,hogy elolvashattam!
Fülszöveg:
A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye.
Ania Ahlborn regénye pokoli utazás az amerikai vidék kietlen zugaiba, ahol velejéig romlott emberek tesznek kimondhatatlan dolgokat. A Vértestvérek nem csak az utóbbi évek egyik legsokkolóbb horrora, de egyben tanúbizonysága annak is, hogy a műfaj nem csak a férfi szerzőké.
Könyvről:Írónő:Ania Ahlborn
Kiadó:Agave
Kiadási Év:2016
Oldalszám:256
Értékelés:
A könyv olvasása közben számtalanszor jutott eszembe, hogy ezekkel a történetekkel az a baj, hogy ha valami " beteg agy "olvassa vagy filmben látja , remek ötleteket meríthet belőlük. És ez félelmetes.!!!
A könyv jó, a maga műfajában is lehengerlő, Pszichopata lények pszichopata élete. Lények, mert hogy embereknek nem nevezném őket /kisbetűvel/ az biztos. De állatoknak sem ,mert azok sem tesznek egymással ilyeneket , pláne nem élvezetből. Szóval marad a " lények" megnevezés.
A story alapja a fülszövegből kiderül. Egy család történetét olvashatjuk , de ez a család " full kettyós". Senki sem normális. Ki így, ki úgy csúszott félre az idők folyamán. Ki kevésbé, ki nagyon nagyon.
Hogy ,hogy is alakul az életük, azt a legkisebb fiú, Michael szemszögéből tudjuk meg leginkább, de pár fejezet Reb-ről szól egy kívülálló meséló előadásában. Innen derül ki, hogy Rebelt/milyen találó név lenne, ha valóban merne lázadni/ mi is motíválja tetteiben amikről eszem ágában sincs még csak halvány célzást sem tenni, mivel minden tettének jelentősége van. "Vannak dolgok , melyeket csak utólag értünk meg "-mondja egyik szereplő. Na ez itt is áll. Kezdve a címmel... Szóval nagyon vigyázok , hogy semmit sem áruljak el. Jó egy kicsit... Van benne még szerelem is. No ezt sem köszönjük meg!
A könyv háromnegyedénél már számítani lehet a végkifejletre, DE! nem azt fogjuk kapni, nem ám!! Sokkal jobb. vagyis rosszabb.... Viszont szerintem nem horror a történet. Szerintem sokkal inkább lélektani thriller. Bár a jelenetek rendesen ki vannak dolgozva, minden véres részlet előttünk pereg, így közben ebédszünetet sem tartottam. Nem volt étvágyam. vagyis elment....Ennek ellenére mégsem éreztem , hogy feleslegesen sokkolna az Írónő a család hobbijának aprólékos leírásával.Minden esetre volt, hogy le kellett tennem a könyvet és azt mondtam Anyám! Most elég!
Nagyon tetszett , bár most inkább valami könnyedebb történetet fogok olvasni az biztos.
Jók voltak a szereplők jellemzései, , sokat megtudtunk a multjukból is, de pont ezzel kapcsolatos az az egy dolog amit hiányoltam, hogy tudniillik, marhára érdelne, hogy Mama hogy jutott el idáig.? Mert az, hogy nehéz gyerekkora volt, az számomra nagyon kevés. Itt belemehetett volna jobban Ania Ahlborn az okokba. Rayről egyértelműen kiderül, az apára is lehet következtetni, de a legszadistább szereplő miértje szerintem nem kidolgozott. És az egyik fontos sugallata a könyvnek számomra, hogy felmentést adhat e emberek szörnyűséges tetteire , hogy őket is bántotta valaki valamikor ... Az írónő nem válaszolja meg a fenti kérdést minden olvasójára rábízza a döntést..
A lényeg, hogy a könyv jó!!!!. Abszolute profi. Sokkoló pedig semmi olyan nincs benne , amit máshol ne olvashattunk volna, néha gusztustalan, de nagyon lehengerlő, végig izgalmas, szadista, véres, és elgondolkodtató. Mert a hírekben manapság nagyon sokszor hallunk hasonlóan nem normális történekről hírt. És ezek nem kitalált storyk , vagy legalább is valaki már megvalósította őket.
És sosem szeretnék erdei sétáim során egy mindentől elzárt házra bukkanni..............Soha!!!
Köszönet az Agave Kiadónak a könyv megjelentetéséért!..
És tessék Nektek egy kis zene hangolódni a könyvre, ugyanis Cure száma többször szerepel a regényben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése